Kerdezd a pásztort!
Hogyan tanulhatom meg, hogy az örömöm Jézusban gyökerezzen, ne pedig a körülményeimben?
Isten kinyilatkoztatott igéje létfontosságú számunkra, mert belőle ismerjük meg Isten ránk vonatkozó célját, mulandó és örökkévaló ajándékait.
Isten igéje beszél olyan örömforrásokról, amelyek időszakosak és mulandóak. Ne gondoljunk most a bűnös örömökre, hanem például a következőkre: élvezni kezünk munkájának a gyümölcsét, szerelmesnek lenni, házasságot kötni, családban élni, fizikai és szellemi erőnek örülni, sportolni, kirándulni, sikeresen vizsgázni, vállalkozni, testi és lelki adottságainkat eredményesen használni a családban, társadalomban, gyülekezetben, misszióban. Salamon bátorítja a fiatalokat, hogy örvendezzenek az élet dolgainak, de ne felejtsék el, hogy ezek az örömforrások idővel elapadnak, és az öregkorban lesznek rossz, a fenti örömök nélküli napok.
Azt is olvassuk, hogy van egy örökkévaló örömforrásunk: Isten országa, amelybe a Krisztus megváltó kegyelmébe vetett hit által lépünk be. Ez nem más, mint a Szentlélekben való öröm. Az elménkkel felfogjuk, hogy ez nem múlik el, ennek ellenére megmarad a feszültség, amely ehhez a mulandó világhoz és élethez fűződik, hogy bár van örök örömforrásunk, mégsem állandó az öröm az életünkben. Ez tény és való. A körülményeink nagyban befolyásolják az örömérzetünket. Ezért jó feltenni a kérdést: Hogyan tanulhatok meg örülni?
A tanulásban értelmünket igazítjuk a tanultakhoz. Ahhoz, hogy megtanuljunk valamit, ismétlés szükséges. A tanultak rögzítéséhez és alkalmazásához pedig elengedhetetlen a megtapasztalás. Az élet éles helyzeteiben kell alkalmaznunk az igéből tanultakat, és így kell harcolnunk az örömért. Az ige tanácsa a következő: teljesedjünk be Szentlélekkel, amelynek a gyümölcse az öröm!
Személyes életemben megtérésem után is hosszú évek teltek el, míg rájöttem, hogy örömgyilkos körülmények között hogyan juthatok hozzá ismét az örömhöz. Ennek a titka a következő: kívánjuk Isten jelenlétét, a térdünkön, a belső szobánkban, dicsőítsük Őt, könyörögjünk, emlékeztessük elménket Isten igéire, ígéreteire, és engedjük a szívünket felszabadulni a Szentlélek általi istenfiúságban, üdvösségtudatban. Egy nap be fogunk lépni az örök örömbe. Ma viszont lehetőségünk van újból és újból csatlakozni a Lélek által ehhez az örömhöz. Tanulj, igazodj, változz, küzdj, és teremj örömöt Isten jelenlétében!
Soha ne add fel!
