Törődjünk az odafennvalókkal: Milyen módon?

„Az odafennvalókkal törődjünk, ne a földiekkel!” – a Kolossé 3:2-ben szólít fel erre bennünket az ige. Az eredeti szöveg jelentéséhez az „egyszerű fordítás” még közelebb visz, amely szerint: „A mennyei dolgokon gondolkozzatok, ne a földieken járjon az eszetek!”. De még itt is van egy bökkenő, mert a görög „gondolkozzatok” igének a jelentését nehéz visszaadni, mivel az ötvözi a gondolkodás ösztönös és tudatos aspektusait. Ennélfogva úgy is fordíthatnánk, hogy „gondolkodásotokat irányítsátok, összpontosítsátok az odafennvalókra”.

A huszadik századi pszichológia egyik legnagyobb felfedezése szerint a tetteinket a gondolataink irányítják: képesek erőt adni, vagy tehetetlenné tenni. Gondolkodásmódunk egész életünkre hatással van, benne főképpen az érzéseinkre és viselkedésünkre.

Isten adta belénk a gondolkodás képességét, tükrözzük ezáltal az Ő hasonlatosságát. Elménk egy különleges ajándék Istentől. Képes naponta 80-90 ezer gondolatot generálni, és több mint 100 trillió gondolatot tárolni. Még a Példabeszédek könyvében is azt olvassuk, hogy „sok gondolat van az ember elméjében” (19:21). Nagy felelősségünk tehát az, hogy a gondolatok mely tömkelegét engedjük be az értelmünkbe, hiszen ott soha nem lesz „üres tér”, mert vagy jó vagy gonosz gondolatok fogják azt betölteni.

Itt a földön a „lent és fent” viszonylagos, mert ami az egyik oldalon fent van, az a másik oldalon épp ellenkezőleg. A Szentírás szimbolisztikája azonban ezt másképpen mutatja be: a lenthez mindig az Istentől való eltávolodást társítja, a fenthez pedig az Örökkévalóhoz való közeledést. Ezért csak egy átformált elme képes gondolkodni az odafennvalókon, mégpedig olyan, amelyben „Krisztus értelme van” (1Kor 2:16). Ez nem valamiféle „pozitív gondolkodást” jelent, hanem teljesen megváltozottat. Ez a metanoia, a Biblia szerinti megtérés: a bűnös ember Isten felé fordul, megváltozik életének az iránya, tartalma és a célja.

Az odafennvalókon gondolkozni tehát azt jelenti, hogy törődünk lelkünk üdvösségével (Zsid 2:3). Ennélfogva gondolatainkat mindenképpen a Krisztus iránti engedelmességre kényszerítjük (2Kor 10:5). Gondolkodásunk megújul, amikor felismerjük Isten akaratát életünkre nézve (Róm 12:2). Kincseket a mennyország számára gyűjtünk immár (Máté 6,20); ébredezünk és készülünk Jézus visszajövetelére (1Pét 1:13). Mindeközben pedig teljes örömmel éljük meg Isten oltalmát, elrejtve az Ő minden értelmet meghaladó békességében (Fil 4:7).