J. F. Lövgren: …és lámpásaik kialusznak

Vannak olyan kincsek, amelyeket nem szabadna a könyvespolcainkon hagyni porosodni. Ilyen például Johan Filip Løvgren (1883–1959) norvég prédikátor és regényíró könyve, amelyben érezhető, hogy a szavait küzdelem és ima előzte meg. Ám ez nem olyan regény, amely egy megnyugtató világba kalauzolná olvasóit – nem kikapcsolódást ígér. A regény szereplői olyan helyzetekbe kerülnek, amelyek félelmetesen ismerősek lehetnek a mai olvasó számára is. Egy férfi, aki hiszi, hogy Istennek engedelmeskedik, az Ő üzenetét közvetíti a gyülekezet felé, mégis zárt ajtókra talál. Fiatalok, akik többé-kevésbé Isten akaratát cselekedve szeretnék elkezdeni közös életüket. Lelkipásztorok, akik vagy hallgatnak vagy nem hallgatnak a kritikára, amely a nyáj részéről éri őket.

Amikor nyáron újra elkezdtem olvasni ezt a könyvet, megint az az érzés kerített hatalmába, mint gyermekkoromban: mintha tükröt állított volna elém ez a szinte száz évvel ezelőtt íródott mű. Egyszerű bizonyságtevéssel kezdődik, amelyben Lyngeid, a csónaképítő feltesz egy kemény kérdést: vajon nem épp a vallásosságunk az, ami kizárja Jézust, hogy csak az ajtón kopogtató szerepe jusson neki? „Jézus az ajtó előtt! Ahelyett, hogy bent lenne! Teljesen be kellene az ember szívét töltenie úgy, hogy más egyébnek ne jusson hely! Ehelyett kívül áll: otthontalanul, megtagadva, kitaszítva!” Isten a mi szívünk bálványait is leleplezheti a regénybe írt prédikációk és élethelyzetek által. Minthogy a cím a tíz szűz példázatát idézi fel, sejthetjük, hogy a bölcsek és a balgák csoportja is bemutatásra kerül a könyvben. Olvashatunk olyan családi életről, amelyet a megaláztatás sem tud tönkretenni, de lesz szó elrontott életekről is. Különböző, megtérésre hívó üzenetek hangzanak el, melyek nyomán egyesek élete megváltozik – mivel őszintén közelednek Istenhez –, másoké viszont egyre mélyebbre jut, hiába őrzik a vallásosság álarcát. A regény megmutatja azt, amit mi is észrevehetünk ma: ki hogyan várja Krisztust. Számomra megrendítő olvasmány volt, amely időnként kérdőre vont és megítélt, de bizonyos oldalakon megnevettetett is. Ajánlom ezt a könyvet elsősorban azoknak, akik hozzám hasonlóan érzik, hogy szükségük van ébresztgetésre. A Vőlegény az ajtó előtt áll és zörget. A kérdés az, hogy marad-e olajunk, vagy kialusznak lámpásaink arra a pillanatra?